Erkölcsi motivációk

Sok esetben az erkölcsi megfontolás a legfőbb oka annak, hogy valaki vegetáriánus lesz. Az első lépés annak a megértése, hogy az állatoknak is vannak érzéseik, és hogy ezek az érzések hasonlítanak a mieinkre. Ez a tudás képessé teszi az embert arra, hogy könyörületes legyen másokkal.
Mostanában az embereket azzal nyugtatják, hogy napjainkban az állatokat "emberséges módszerekkel" mészárolják le. Sajnos ez a legcsekélyebb mértékben sem igaz.

Egy pillantás a pokolba

Egyre nehezebb bebocsájtatást nyerni a vágóhidakra. Nem akarják, hogy bárki, különösen a média tanuja legyen az ott zajló eseményeknek. Néha valamilyen ürüggyel mégis bejutnak kívülállók. Álljon itt két tárgyilagos beszámoló a látottakról.

Mielőtt bementünk, kalauzunk, a hely főnöke röviden leírta, hogy mit fogunk látni. Aztán beléptünk. Az első két dolog, ami azonnal megütött bennünket, az a zaj és a szörnyű bűz volt.
Először azt láttuk, hogy hogyan mészárolják le  a szarvasmarhákat. Egyenként jöttek a karámból egy folyosón végig a magas falakkal körbevett fém helyiségbe. Amikor egy állat odaért, egy férfi kábítófegyverrel homlokon lőtte. Ettől eszméletlenül a földre zuhant. Akkor a szoba oldala megemelkedett, és a jószág az oldalára hemperedett. Teljesen merevnek tűnt, mintha valamennyi izma meg lett volna feszülve. Az ember láncot erősített a tehén lábára, és egy elektromos szerkezettel a levegőbe emelte, míg csak a feje nyugodott a padlón. Aztán fogott egy hosszú drótot (azt mondták, nem volt elektromos), és belenyomta a lövedék által ütött lukba. Vezetőnk elmondása szerint ez megszakította a kapcsolatot az agy és a gerincagy között, ezzel megölve az állatot. Amikor az ember a drótot egy tehén agyába dugta, az minden esetben kirúgott és szenvedett, noha előtte eszméletlennek tűnt. Miközben a műveletet néztük, több tehén is leesett a láncról, mert nem volt teljesen elkábítva, és az embernek újra használnia kellett a kábítófegyvert.
Amint a tehén élettelen volt, magasabbra emelték. Így a feje 2-3 méterre lógott a padlótól. Egy másik személyhez mozdították, aki elvágta a torkát. Hatalmas vérzuhatag tört elő, beszennyezve mindenkit, minket is beleértve. Ugyanez a személy térdből levágta a tehén lábait. Azután egy másik ember levágta és félretette a fejét. Egy magas emelvényen álló ember megnyúzta, és a lánc tovább mozdult arra a helyre, ahol a testet felnyitották, és a belek, a gyomor és a többi belső szerv kibuggyant. Elszörnyedve láttuk, ahogy többször is egy-egy kifejlett borjú is előbukkant, minthogy a tehén várandós volt. Vezetőnk megjegyezte, hogy ez gyakran előfordul.
Ezután a testet a gerinc mentén kettévágták egyfajta láncfűrésszel. Ez jelentette az eljárás végét. Ottjártunkkor csak teheneket mészároltak, de juhokat is láttunk a várakozó karámban. A lemészárlásra váró állatok a borzasztó félelem nyilvánvaló jeleit mutatták -- zihálás, tágra nyílt szemek, és habzó száj. Megtudtuk, hogy a juhokat és a disznókat áramütéssel ölik meg, de ezt a módszert a szarvasmarhákon nem lehet alkalmazni, mert ahhoz olyan erős áramot kéne használni, hogy a vér kiválasztódna, és a hús tele lenne fekete pontokkal.

A második leírás a sajtó egyik képviselőjétől származik.

A várakozó karámban a mészárosok megpróbáltak elvezetni egy fiatal, de teljesen kifejlett bikát. Az állat érezte, hogy a halál vár rá, és nem akart megmozdulni. Botokkal és vasrudakkal egy külön helyiségbe terelték, ahol húspuhító injekciót kapott. Pár perccel később a vonakodó állatot a kábító boxba terelték, és az ajtók bevágódtak mögötte. Kábítópisztollyal elkábították, lábai elbicsaklottak. Ekkor kinyitották az ajtókat. A bika végigterült a padlón. Egy drótot dugtak az egy centiméter átmérőjű lukba, amit a kábítópisztoly ütött a homlokán, és megcsavarták. Ennek hatására kirúgott, majd mozdulatlan lett. Láncot rögzítettek a patájára. Rugdosott,  miközben a magasba emelték. Ott ismét elcsendesedett. A mészáros odament hozzá egy késsel. Többen látták, amint a bika szemeivel követte, ahogy közeledett hozzá. Küszködött mind mielőtt, mind miután a kés behatolt a testébe. Az általános vélemény, a sajtóét is beleértve az volt, hogy ez nem reflex-reakció volt -- eszméletén volt és szenvedett. Kétszer szúrta meg, vérét kifolyatta a kádba.

És hogy mi történik a vérrel? Leeresztik a csatornába. Körülbelül felét közvetlenül a csatornába folyatják, a többiből állateledel lesz.

Legrosszabbul mégis a baromfi jár. Egy tojóstyúknak pokoli az élete. Úgy tűnik, senkinek sem jut eszébe, hogy a madarak is ugyanúgy szenvedhetnek, mint más állatok. A nagy szárnyasfeldolgozók nagy része gépesített, és ott is szenvednek. A probléma a csirkékkel az, hogy nem egyforma nagyok. A gépeket azonban "átlag" csirkére állították be. Lábuknál fogva sorban felakasztják őket, és elektromos vízfürdőt kellene kapniuk, hogy elkábuljanak. Azonban a kicsik és a nagyok nem vesztik el az eszméletüket. Így történhet meg az, hogy élve kerülnek a forrázó kádba. Ezeket azonnal fel lehet ismerni, mert ragyogó rózsaszínen bukkannak fel a másik oldalon.


Összefoglalva tehát néhány a problémák közül:

Kegyetlenség a terelés közben: Az állatok sokszor megsérülnek annak következtében, hogy megcsúsznak, vagy leesnek a kocsikról. Láttak mészárosokat, akik elektromos botokkal terelték az állatokat. Ez a szerszám fájdalmas elektromos sokkot okoz, a rémült állatok hajtását segítendő. Sok esetben a vaktában, fejen vagy vállon, sőt a nemi szerven használt elektromos botok összezavarják az állatokat, és stresszt okoznak bennük.
A leölés előtti félelem: Különösen a szarvasmarha van kitéve ennek. A hídról hallatszó zajok és a fém ajtók csattanása megtorpanásra készteti őket. Megmakacsolják magukat, s ez a botok túlzott használatához vezet. A boxban zajos és szokatlan környezetben találják magukat, ahol néha percekig kell várniuk, amíg az előttük várakozó állatokat leölik, sőt néha akár öt percet is el kell tölteniük a mészárszéken, borzasztó félelemben, várva a halált.
Kábítás után még mindig tudatos állatok: Sokszor tételezik fel a böllérek, hogy az állatok eszméletlenek, miközben nagy a valószínűsége annak, hogy az eszméletlenség foka nem elegendő ahhoz, hogy az állatot érzéketlenné tegye a fájdalomra. Sokszor láttak borjakat elvágott torokkal még mindig bőgni.
Hatástalan kábítás: Kábítópisztoly használatakor lehet, hogy egy állat felbukik, mégis teljes mértékben tudatos, és feltehetően haláltusáját végzi egy tátongó lyukkal a fején. Sok esetben a golyó közel sem az előírt helyen hatol be a koponyába, és újra kell lőni.
Elvéreztetés: A böllérek még ma is általában azt hiszik, hogy az állat szívének vernie kell, miközben elvérzik. Ekközben persze eszméletlennek kellene lennie, ez azonban sok esetben megkérdőjelezhető.
Nem hozzáértő böllérek: A bölléreknek tudnia kéne, hogy hogyan kell elkábítani egy állatot, például egy disznót azáltal, hogy egy elektromos villát a fejéhez tart, legalább hét másodpercig. Máskülönben az állat nem veszíti el az eszméletét. Ezeket a szabályokat azonban gyakran nem veszik figyelembe. Az esetek nagy százalékában a böllérek csupán arra használják az elektromos villákat, hogy elkapják és mozdulatlanná tegyék az állatokat. Mindez általában a többi várakozó állat szeme láttára történik.
Etikátlan húspuhító módszerek: A mészárosok néha mesterséges módszereket alkalmaznak az állatok húsának puhábbá tételére. Ezek között szerepelnek olyan dolgok, mint pl. egy különleges enzim-injekció néhány perccel a leölés előtt, vagy enyhe elektromos áramütés miután az állatot elkábították, de még mielőtt leölnék. Az utóbbinak két hátránya van: a) ha az állatot nem kábították el megfelelően, akkor ez az eljárás még további szenvedéseket okoz neki, b) a kábítást követően ezt az eljárást alkalmazva az elvéreztetés akár 60 másodpercet is késlekedhet, ezáltal megnövelve annak az esélyét, hogy az állat visszanyeri az érzékenységét. Ha az enziminjekciót nem megfelelően adagolják, vagy nem a helyes összetételben, az az állat halálát okozhatja. Ez arra késztet, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ez vajon milyen hatással van az emberi szervezetre.

Nincs sok remény arra, hogy a közeljövőben bármi javulás történjen. Így hát úgy tűnik, nekünk, vásárlóknak két választásunk van. Az egyik az, hogy elfogadhatjuk a dolgok jelenlegi állását, és próbálunk nem tudomást venni mindarról a kegyetlenségről, ami a tenyésztelepeken és a vágóhidakon folyik. Legtöbb ember jelenleg az utóbbit választja.
A másik lehetőség az, hogy visszautasítsuk, hogy részesei legyünk ennek a brutális rendszernek, azáltal, hogy visszautasítjuk a végtermékeik megvásárlását. Végső soron ez az egyetlen módja annak, hogy igazi változást idézzünk elő. Minél kevesebb vásárló igényli a hústermékeket, annál kevesebb állatnak kell szenvednie. Annak  visszautasítása, hogy egy ártatlan állat szenvedése és halála száradjon a lelkünkön, egy igen fontos egyéni döntés, amely bizonyítja erkölcsi érzékünket --- azt a képességünket, hogy tudjuk mi jó, és mi rossz.